Két világ határán

Be kell vallanom valamit. Mostanában kezdek kicsit összezavarodni, ha evolúciós szemüvegen keresztül szemlélem magunkat, embereket. Biztosan ti is láttatok már olyan sci-fit, amiben a főhősök párhuzamos dimenziók között ugrálnak, vagy kapukat nyitnak meg más bolygókat, világokat felfedezve és mindeközben fejlettebb, vagy puritánabb létformákra bukkannak. Valahogy én is így érzem magam. Két világ határvonalán…

Az egyik világomban  elképesztő népszerűségnek örvendenek az önismereti tréningek, fejlesztő könyvek, életmódváltási hullámok, spirituális kiteljesedések, a meditációs foglalkozásokról és jógaórákról nem is beszélve. Ebben a világban mindenki nyitott és elfogadó a többiekkel szemben, így az itt élők folyamatosan arra törekszenek, hogy jobbak és többek lehessenek szellemileg és testileg egyaránt. Olyan dolgokról beszélgetnek a mindennapokban, mint a nemi egyenjogúság és, hogy több női vezetőre lenne szükség a vállalatoknál és a politikában is. A családokban teljesen elfogadott, hogy az anyuka szakember és nő is egyben, az apuka pedig amellett, hogy férfi, aktívan kiveszi a részét a gyereknevelésből és a háztartási teendőkből. 

A polgárok karitatív eseményeket szerveznek a gyengébb, támogatásra szoruló embertársak megsegítésére, nemcsak karácsonykor, de az év többi napján is. Kiállnak eszmékért és tömegesen tüntetnek, ha az elnyomás szelét érzik a bőrükön. Ebben a világban – bár rengetegen élnek itt – teljesen elfogadott az, ha valaki, vagy valami más, mint a megszokott. Éppen emiatt vannak vegyes, gluténmentes, laktózmentes, vegetáriánus vagy éppen vegán étrendet követő egyének is, de ha egy társaságban kitudódik ez a speciális életmód vagy étrend, mindenki tudomásul és figyelembe veszi ezt, hiszen elismerik a szabad akarat erejét és azt is, hogy mindenki maga rendelkezik a saját életével.

Az itt élők könyveket olvasnak arról, hogyan legyenek jobb emberek és workshopokra járnak, hogy megtanulják, hogyan fejlesszék szociális képességeiket, váljanak igazi barátokká, lelki társakká, mintaszülőkké a társas kapcsolatokban. Szabadidejükben szívesen vállalnak önkéntes feladatokat állatmenhelyeken, csak és kizárólag “fenntartható” jelzővel minősített helyekről vásárolnak ruhaneműt és szelektíven gyűjtik a hulladékot is, hiszen nemcsak egymással, de a környezettel és a Földdel is foglalkozni kell – nem lehetnek felelőtlenek.

A másik világom egészen más tészta. Ha ott szétnézek, olyan dolgokat látok, amik nem tetszenek és, ha lehetne, inkább kicsekkolnék erről a járatról. 

Az itt élő emberek türelmetlenek és számukra minden vagy fekete vagy fehér. Virágzik az elérhető árú (és minőségű) divatáru kereskedelme, kétezerért nyári ruha akciókkal és kínából rendelt kétszáz forintos melltartókkal, szigorúan a vásárló számára díjmentes légi szállítással. A szülőket felemészti, hogy megteremtsék a mindennapokhoz szükséges betevőt, miközben hajtanak, hogy Victoria’s Secret modell külsőre tegyenek szert és Martha Stewartot meghazudtoló módon vezessék a háztartásukat. Mindeközben halálra vannak rémülve a nyári szünet gondolatától, hiszen hogyan lehetnének jó szakemberek és szülők is egyszerre 3 hónapon keresztül pedagógus segítsége nélkül?

Itt a speciális étrendet követő emberek kisebb kolóniákban “élnek” a digitális térben, és csoportokba szerveződve igyekeznek egymásnak segítő kezet nyújtani a választott, vagy kirendelt életmód kapcsán. De jaj annak, aki beavatatlanul ide keveredik, hiszen a bennfentesek hozzászólásokban kitessékelik az ajtón a különösebb cél nélkül odatévedőket. A vegetáriánus vagy vegán tartalmak sem hagyják hidegen a vegyes étrendet követő polgárokat, így okvetlenül minősítést is nyernek azok az egyének, akik mellőzik az állati eredetű termékeket az értendjükből. 

“Milyen férfi vagy te, ha nem eszel húst?” 

“Ne nevezzük vegán frankfurti levesnek azt a levest, amiben nem hagyományos virsli került felhasználásra!”  

“Az emberi szervezet számára létszükséglet a tej és a hús.”

Ebben a világban teljesen hétköznapi hír, hogy egy jól szituált, értelmiségi fiatal férfi halálra késelte barátnőjét, hogy megerőszakoltak egy 69 éves nőt vagy, hogy gyerekeket molesztált egy tornatanár. Ahogy az is természetes jelenség, hogy mindent összevetve, soha nem érezheted magad igazán biztonságban. Hiszen bármikor jöhet egy világjárvány, egy energiaválság vagy háborús helyzet és akkor borul minden, amit korábban elterveztél.

Néha nem tudom, melyik világban is vagyok. Ha alaposabban figyelem őket van, hogy elmosódik a határvonal és a világok egyes polgárai között még egyezéseket is vélek felfedezni. Önismereti könyvvel a kézben indulnak háborús tárgyalásokat folytatni a politikusok és menhelyeken önkénteskednek azok, akik aztán disznóvágást szerveznek csapatépítő programnak. 

Aztán egyszer csak úgy érzem, IGEN! Végre sikerült bezárni a kaput és az elsőben élhetem le hátralévő életemet hátrahagyva minden félelmet és negatív tapasztalatot. Aztán mégiscsak megkopogtatja a vállamat a második világ, emlékeztet, hogy azért nézzünk át oda is néhanapján. De egy dolog biztos. Az a határvonal egyre erősebb és határozottabb és egyre fényesebben jelöli egy szebb világ kezdetét. Én legalábbis ebben reménykedem.

@VegStyle az Instán
This error message is only visible to WordPress admins

Error: No feed with the ID 1 found.

Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.

Press ESC to close